A kommunikációs ciklus és a kétirányú kommunikáció valójában két különböző dolog. Ha alaposan megvizsgáljuk a kommunikáció anatómiáját – vagyis hogy milyen elemekből épül fel –, úgy találjuk, hogy a kommunikációs ciklus nem egy teljes kétirányú kommunikáció.

Ha megvizsgáljuk az alábbi A ábrát, egy kommunikációs ciklust látunk:

Jelen esetben Joe a kommunikáció originálója. Ez az ő elsődleges impulzusa. Az impulzust Bill felé küldte. Azt látjuk, hogy Bill fogadja ezt. Ezután Bill Bill'-ként választ vagy nyugtázást originál, és ezt a nyugtázást visszaküldi Joe'-nek. Joe például azt kérdezte: „Hogy vagy?” Bill fogadta ezt. Majd Bill (másodlagos Okká válva) Bill'-ként egy „jól vagyok”-kal válaszolt, és ez visszaérkezett Joe'-höz, befejezve ezzel a ciklust.

Amit pedig kétirányú kommunikációs ciklusnak nevezünk, az az alábbi B ábra szerint folytatódhat:

Ebben az esetben Bill originálja a kommunikációt. Bill azt kérdezi: „Hogy s mint?” Joe fogadja ezt. Majd Joe'-ként (vagyis másodlagos Okként) válaszol: „Azt hiszem, jól.” Ezt a választ a fogadásakor Bill' nyugtázza.

Mindkét ábrán úgy találjuk, hogy a másodlagos Ok nyugtázása ki volt fejezve: (az A ábrán) Joe' egy bólintással vagy egy elégedett pillantással fejezte ki, és ugyanígy (a B ábrán) Joe' „azt hiszem, jól”-ját Bill' valójában nyugtázza egy bólintással, vagy valamilyen arckifejezéssel, jelezve ezzel a kommunikáció fogadását.

Ha Joe és Bill mindketten „komoly, szótlan férfiak”, akkor e ciklusok valamelyik részét elhagyják. A legkirívóbb ilyen kihagyás – és a leggyakrabban ezt értjük „kommunikációs késés” alatt – az, hogy amikor Joe (az A ábrán) azt kérdezi, „hogy vagy?”, akkor Bill csak áll ott szó nélkül. (A „kommunikációs késés” egy kérdés feltevése és a megkérdezett személynek arra a bizonyos kérdésre adott válasza között eltelt időtartam.)

Itt Joe originálja a kommunikációt, de Bill' elmulasztja folytatni a ciklust. Nem tudjuk, nem kérdezzük és nem is érdekel minket, hogy Bill mint fogadópont hallotta-e egyáltalán, vagy sem. Feltételezhetjük, hogy legalábbis jelen volt, és hogy Joe elég hangosan beszélt ahhoz, hogy hallható legyen, valamint hogy Bill Figyelme valahol Joe közelében volt. Joe ekkor, ahelyett hogy a kommunikációs ciklusban továbbhaladna, ott marad egy befejezetlen ciklussal, és soha nem is lesz esélye Joe'-vé válni.

A kommunikációs ciklus többféleképpen válhat befejezetlenné, és ezeket a következőképpen csoportosíthatjuk:

1. Joe nem áramoltat ki kommunikációt.
2. Bill nem hallja meg a kommunikációt.
3. Bill' nem válaszol az általa fogadott kommunikációra.
4. Joe' nem nyugtázza valamilyen jellel vagy szóval, hogy hallotta Bill'-t.

Különböző „okokat” találhatnánk mindezekre. De itt most nem az a célunk, hogy okokat keressünk arra, hogy miért nem fejezik be a kommunikációs ciklust. Célunk teljes mértékben ennek a kommunikációs ciklusnak a befejezetlenségével kapcsolatos.

Mondjuk, az A ábrán, Joe személyében olyan valakivel van dolgunk, aki kényszeresen és folyamatosan kommunikációkat originál, akár kap figyelmet valakitől, akár nem, és akár megfelelnek ezek a kommunikációk a fennálló helyzetnek, akár nem. Úgy találjuk, hogy Joe a kommunikációja során könnyen lehet, hogy egy oda nem figyelő Bill-lel fogja szembe találni magát, aki nem hallja őt. És így egy hiányzó Bill'-t kapunk, aki nem válaszol neki. És ezáltal egy hiányzó Joe'-t is, aki soha nem nyugtáz.

Vizsgáljuk meg ugyanezt a helyzetet a B ábrán. Ezen Bill originálja a kommunikációt. Legyen itt ugyanaz a Joe a kényszeres kiáramoltatásával. Bill azt kérdezi, „hogy vagy?”, és a ciklus nem fejeződik be, ugyanis Joe annyira el van foglalva saját kényszeres kommunikációjával, hogy nem válik Joe'-vé, és soha nem adja meg Billnek az esélyt, hogy Bill'-vé váljon és nyugtázzon.

Most vegyünk egy másik helyzetet. Az látjuk, hogy Joe kommunikációkat originál, Bill pedig olyan személy, aki soha nem originál kommunikációkat. Joe nem feltétlenül kényszeres vagy megszállott a kommunikációk originálásában. Bill viszont gátolt a kommunikációk originálásában. Úgy találjuk, hogy Joe és Bill együttműködve valami ilyenfajta tevékenységbe kezdenek: Joe kommunikációt originál, Bill ezt meghallja, Bill'-vé válik, válaszol rá, és esélyt ad Joe-nak, hogy Joe'-vé váljon.

Ez elég jól megy, de előbb vagy utóbb el fognak akadni a kétirányú ciklusban, amelyet megsértenek, mivel Bill soha nem originál kommunikációt.

A kétirányú kommunikációs ciklus a következőképpen működne: Joe, miután kommunikációt originált, és azt befejezte, azt várhatja, hogy Bill origináljon kommunikációt Joe felé, befejezve ezzel a kétirányú kommunikációs ciklus fennmaradó részét. Bill originál is egy kommunikációt, ezt Joe meghallja, Joe' válaszol rá, majd Bill' nyugtázza.

Így megkapjuk a normális kommunikációs ciklust két „terminál” között, mivel ebben az esetben Joe is terminál, Bill is terminál, és látható, hogy kommunikáció áramlik két terminál között.

A ciklusoknak az a feltétele, hogy Joe kommunikációt origináljon, Bill meghallja a kommunikációt, Bill Bill'-vé váljon, és válaszoljon a kommunikációra, Joe' pedig nyugtázza a kommunikációt. Ezután Bill origináljon kommunikációt, Joe meghallja a kommunikációt, Joe' válaszoljon a kommunikációra, és Bill' nyugtázza a kommunikációt. Ha ezt tennék, függetlenül attól, hogy miről beszélnek, soha nem keverednének vitába, és végül egyetértésre jutnának – még akkor is, ha ellenségesek lennének egymással. A nehézségeik és a problémáik tisztázódnának, és jó viszonyban lennének.

A kétirányú kommunikációs ciklus akkor hiúsul meg, ha valamelyik terminál nem originál kommunikációt, amikor rá kerül a sor.

Úgy találjuk, hogy az egész társadalomnak hatalmas nehézségei vannak ezen a téren. Az emberek annyira hozzá vannak szokva a „konzervszórakoztatáshoz”, továbbá annyira gátoltak a kommunikációk originálásában (a szüleik miatt – akik nem tudtak kommunikálni –, illetve az oktatás és más okok miatt), hogy olyan állapotba kerülnek, amelyben nagyon kevés kommunikációt originálnak. A kommunikáció originálása szükséges ahhoz, hogy egy kommunikáció először is elinduljon. Ezért azt találjuk, hogy az emberek főleg olyan dolgokról beszélgetnek, amelyeket külső okok erőltetnek rájuk. Látnak egy balesetet – megbeszélik. Látnak egy filmet – megbeszélik. Külső forrásra várnak, hogy az alkalmat adjon a beszélgetésre. De tekintettel arra, hogy mindketten alacsony szinten vannak a kommunikáció originálásában – vagy úgy is mondhatnánk, hogy gyenge a képzelőerejük –, azt találjuk, hogy az ilyen emberek, akik külső elsődleges impulzusoktól függnek, viszonylag kényszeresek vagy gátoltak a kommunikációban, így a beszélgetés gyorsan és szembetűnően irányt változtat, és figyelemre méltó ellenséges érzésekkel vagy téves következtetésekkel végződhet.

Tegyük fel, hogy az elsődleges-Ok-impulzus hiánya Joe oldalán megszállott vagy kényszeres kommunikációt eredményezett nála. És úgy találjuk, hogy annyira lefoglalja a kiáramoltatás, hogy egyáltalán nincs esélye meghallani bárkit is, aki beszél hozzá, de még ha meg is hallaná, akkor sem válaszolna neki. Másrészt lehet, hogy Bill olyan nagyon-nagyon-nagyon alacsony szinten van mint elsődleges Ok (azaz alacsony szinten van a kommunikáció originálásában), hogy még csak Bill'-vé sem válik soha, vagy ha igen, semmi pénzért nem hozakodna elő a saját véleményével, és ez azt okozza, hogy Joe kommunikációja az egyensúlyi állapotból egyre jobban eltolódik az egyre több kényszeres kommunikáció irányába.

Ahogy ezekből az ábrákból is láthatjuk, előállhat néhány újszerű helyzet. Fennállhat a megszállott válaszadás esete éppúgy, mint a gátolt válaszadás esete. Az egyén töltheti minden idejét válaszadással, igazolással vagy magyarázkodással – ez mind egy és ugyanaz – anélkül, hogy bármiféle elsődleges kommunikációt origináltak volna felé. Egy másik egyén (mint Joe' az A ábrán vagy Bill' a B ábrán) talán minden idejét nyugtázással tölti még akkor is, ha semmi nyugtáznivaló nem kerül az útjába. A szokásos és leginkább észrevehető megnyilvánulások azonban ezek: a kommunikáció „megszállott” és „kényszeres originálása”, „nem válaszolás a fogadott kommunikációra” és a „válasz nem nyugtázása”. És ezeken a helyeken elakadt áramlásokat fedezhetünk fel.

Mivel úgy tűnik, hogy ebben az univerzumban az egyetlen bűn a kommunikálás, és mivel a személy számára az egyetlen mentő körülmény az, ha kommunikál, könnyen megérthetjük, hogy az eredmény bizonyosan a kommunikáció összekuszálódása lesz. De értsük meg azt is – és ez sokkal vidámabb dolog –, hogy ez ma már megoldható.

Ezekben a kettős kommunikációs ciklusokban az áramlások ott akadnak el, ahol szűkösség lép fel:

1. A kommunikáció originálásában.
2. A kommunikáció fogadásában.
3. A kapott kommunikáció megválaszolásában.
4. A válaszok nyugtázásában.

Így tehát látható, hogy (mind az A, mind a B ábrán) csak négy olyan rész van, amely problémássá válhat, nem számít, mennyi furcsa megnyilvánulás származhat belőlük.