Harmadik – és legfontosabb – akadály: a meg nem értett szó

A harmadik és legfontosabb tanulási akadály a meg nem értett szó. A meg nem értett szó egy olyan szó, amelyet nem értettek meg, vagy amelyet rosszul értettek.

A testi reakcióknak egy teljesen különböző csoportja figyelhető meg, amikor valaki továbbolvas egy olyan szó után, amelyet nem ért. Ha továbbmegy egy olyan szó után, amelyet nem értett, attól olyan, jól megkülönböztethető érzése lesz, hogy üres a feje, vagy kimerült. Ezt egy „mintha ott sem lenne” érzés és egyfajta ideges jellegű hisztéria (túlzott aggodalom) követi.

A zavar vagy az arra való képtelenség, hogy valamit megértsünk vagy megtanuljunk, az után a szó után következik, amelyet a személy nem határozott meg és nem értett meg.

A meg nem értett szó sokkal fontosabb, mint a másik két akadály. A meg nem értett szón alapul az ügyesség vagy annak hiánya. Ez az, amit a pszichológusok évekig próbáltak tesztelni, anélkül hogy felismerték volna, mi is ez.

Ez az, amire számos tanulási nehézség visszavezethető. Ha valaki meg nem értett szavak után tovább tanul, az a szellemi hatásoknak olyan széles skáláját okozza, hogy ez maga a fő kiváltó oka a butaságnak és a fő kiváltó oka sok más nemkívánatos állapotnak.

Ha a személynek nem lennének meg nem értett szavai, akkor vagy meglenne a tehetsége, vagy nem, de a cselekvősége meglenne az adott tárgyban.

Két olyan konkrét jelenség van, amely a meg nem értett szavakból származik.

Első jelenség

Amikor a tanuló elmulaszt megérteni egy szót, akkor közvetlenül a szó utáni rész üres az emlékezetében.

Mindig vissza tud menni ahhoz a szóhoz, amelyik épp az üresség előtt volt, meg tudja érteni, és csodálatos módon megállapíthatja, hogy a korábban üres terület abban az anyagban, amit tanul, most már nem üres. Színtiszta varázslat.

Tapasztalta valaha, hogy egy elolvasott oldal végéhez érve azt vette észre, hogy nem tudta, mit olvasott? Valahol korábban azon az oldalon átsiklott egy olyan szó felett, amelyet nem tudott meghatározni, vagy helytelen meghatározása volt rá.

Íme egy példa: „Azt találták, hogy a crepusculum beköszöntével a gyermekek nyugodtabbá váltak, míg máskor sokkal élénkebbek voltak.” Látja, mi történik? Azt hiszi, hogy az egész gondolatot nem érti, pedig a megértésre való képtelenség kizárólag abból az egy szóból – crepusculum – származik, amelyet nem tudott meghatározni, ez pedig „szürkületet” vagy „sötétedést” jelent.

Második jelenség

Egy félreértett meghatározás, egy meg nem értett meghatározás vagy egy meg nem határozott szó még azt is okozhatja, hogy a személy felhagy a tárgy tanulásával, és otthagyja az órát vagy a tanfolyamot. Az ilyen távozást nevezzük meglógásnak.

Mindnyájan ismertünk olyan embert, aki lelkesen belefogott egy tanfolyam tanulásába, egy kicsivel később viszont azt vettük észre, hogy az illető felhagyott a tanulással, mert „unalmas” volt, vagy „nem az volt, amire számított”. Meg akart tanulni egy készséget, vagy esti iskolába járt, hogy diplomát szerezzen, de soha nem vitte végig a dolgot. Nem számít, milyen ésszerűek a mentségei, a tény az, hogy felhagyott a tárggyal, illetve otthagyta a tanfolyamot. Ez meglógás. Egy személy meglógásának egyetlen fő oka van – a meg nem értett szó.

A tanulás többi akadálya – tömeghiány vagy túl meredek gradiens – következtében az illető nem feltétlenül lóg meg. Ezek egyszerűen testi jelenségeket okoznak. A meg nem értett szó viszont okozhatja azt, hogy a tanuló meglóg.

A meg nem értett szót egy meghatározott eseménysorozat követi:

Amikor a tanuló nem ért meg egy szót, azt követően rögtön elkezdi nem felfogni a dolgokat (üresség). Ezt a tanulónak az üresség állapotára kitalált megoldása követi, amely nem más, mint elszigetelődés az ürességtől – azaz elkülöníti magát tőle; visszahúzódik a szóban forgó dologtól.

Ekkor – mivel a tanuló elkülönült a tanult területtől – már nemigen érdekli, hogy mit tesz az adott dologgal magával vagy pedig a vele kapcsolatos dolgokkal vagy tevékenységekkel. Ez a hozzáállás – az, hogy az illető elkülönült – előzi meg azt, amikor az illető kárt tesz valamiben vagy valakiben.

Például az iskolában az olyan tanulót, aki átment meg nem értett szavakon egy tantárgyban, nem fogja érdekelni, hogy mi van az órán, valószínűleg rosszakat fog mondani a tárgyról a barátainak, sőt az is lehet, hogy kárt tesz valamilyen felszerelési tárgyban vagy elhagyja a tankönyvét.

Az emberek azonban alapvetően jók. Amikor a személy elkövet egy ártalmas cselekedetet, utána erőfeszítést tesz arra, hogy visszatartsa magát további ártalmas cselekedetek elkövetésétől. Ezt az követi, hogy – azért, hogy igazolja a tetteit – „sérelmeket” fog találni, amelyek őt érték mások részéről, és az illetőt panaszok, gáncsoskodás (mindenben hibát kereső akadékoskodás) és „nézd mit tettél velem” szemrehányások fogják jellemezni. Ezek a tényezők igazolják – a tanuló elméjében – azt, hogy miért jogos a távozás vagy meglógás.

De a legtöbb oktatási rendszer azzal, hogy elítéli a meglógást, a tanulót ténylegesen visszahúzódásra készteti a tárgytól (attól, amit tanul), és arra kényszeríti, hogy helyette egy szellemi gépezetet állítson fel, amely képes mondatokat és kifejezéseket mind befogadni, mind visszaadni. Amikor a tanuló elveszti az érdeklődését a tanult tárgy iránt, mégis úgy érzi, hogy muszáj folytatnia a vele való foglalkozást, felállíthat egy szellemi gépezetet.

Íme, a „gyors tanuló, aki valahogy sohasem alkalmazza, amit megtanul”, vagy más néven felszínes tanuló.

A közelebbről meghatározott jelenség aztán az, hogy a tanuló, bár képes megtanulni néhány szót, és képes is visszaadni azokat, mégsem résztvevője a tevékenységnek. A tanuló a vizsgán kitűnőt kap, de az adatokat nem tudja alkalmazni.

A teljesen lassú észjárású (buta) tanuló pedig csupán megragadt valamely meg nem értett szót követő értetlen ürességben. Nem fogja tudni demókészlettel vagy gyurmával demonstrálni a tanult anyagot, és az ilyen nehézségek biztos jelei annak, hogy meg nem értett szavakkal van dolga.

Az a „nagyon okos tanuló”, aki mégsem tudja az adatokat alkalmazni, egyáltalán nincs is ott. Már rég felhagyott azzal, hogy az anyaggal vagy a tantárggyal konfrontáljon (szembenézzen vele anélkül, hogy visszahőkölne, vagy kitérne előle).

Mind az „okos meg nem értés”, mind a „lassú észjárás” állapotára az a gyógymód, hogy megtaláljuk a hiányzó szót.

A meg nem értett szó fontosságának a felfedezése valójában megnyitja a kaput az oktatás előtt. És bár a tanulásnak ezt az akadályát adtuk meg utoljára, ez a legfontosabb.