Valahányszor gyermekekkel, idegen anyanyelvűekkel vagy írni-olvasni alig tudó emberekkel dolgozunk, a speciális, fennhangon olvasó szótisztást használjuk.

Ahogy a fennhangon olvasó módszernél, ennél a módszernél is a személyt fennhangon olvastatjuk, hogy lássuk, mit csinál.

Ez egy nagyon egyszerű módszer.

A szótisztázónak is követnie kell egy másik példányon ugyanazt a szöveget, mialatt a tanuló olvas.

Meghökkentő dolgokat figyelhetünk meg.

Lehet, hogy a személy kihagyja az „is” szót, valahányszor az előfordul. Nem olvassa fel. Lehet, hogy valami furcsa jelentést tulajdonít neki, mint például „ismer”.

Lehet, hogy kihagyja az „-e” kérdőszócskát, és ezt visszavezethetjük arra az okra, hogy az illető nem tudja, mi a kötőjel.

Bizonyos szavak helyett mondhat valami egészen mást, mint például az „áll”, helyett lehet, hogy azt mondja, hogy „háló”, vagy a „zöld” helyett azt mondja, hogy „föld”.

Egyes szavaknál lehet, hogy habozik. Az eljárásmód a következő:

1. Olvastasson vele fennhangon.
2. Figyeljen meg minden egyes kihagyást, szóváltoztatást, habozást vagy szemöldökráncolást miközben olvas, és azonnal kezdjen el a szóval foglalkozni!
3. Javítsa ki úgy, hogy megnézi neki a szótárban vagy elmagyarázza neki.
4. Folytattassa vele az olvasást, figyelve a következő kihagyásra, szóváltoztatásra, habozásra vagy szemöldökráncolásra.
5. Ismételjék meg a 2–4. lépést.

Ezzel a módszerrel a személy felhozható az írni-olvasni tudásig.

A következő lépése az lehetne, hogy megtanulja a szótár használatát és a szavak kikeresését.

Majd egy egyszerű nyelvtani anyagot.

Egy nagyon lemaradt tanulót ezzel a szótisztázó módszerrel fel lehet hozni az írni-olvasni tudásig.