Sérülések, műtétek, gyerekszülések, súlyos betegségek és intenzív érzelmi sokk időszakai megérdemlik, hogy alaposan és teljesen kezeljük őket asszisztokkal.

Az assziszt semmi esetre sem veszi át az orvostudomány szerepét. Ha szükséges, orvosi vizsgálatot és diagnózist kell kérni, és ha a kezelés rutinszerűen sikeres, ott az illetőnek orvosi kezelést kell kapnia. Mivel az assziszt alkalmanként elfedhet egy valódi sérülést vagy egy törött csontot, nem szabad kockáztatni, különösen, ha az állapot nem változik meg könnyen. Más szóval, ha valamit csak egy enyhe rándulásnak gondolunk, a biztonság kedvéért csináltatni kell róla egy röntgenfelvételt, különösen akkor, ha nem mutat azonnali változást. Az assziszt nem helyettesíti az orvosi kezelést, és nem kísérli meg meggyógyítani az orvosi segítséget igénylő sérüléseket, viszont kiegészíti ezeket a kezeléseket. Kétséges, hogy egyedül orvosi kezeléssel el lehet-e érni a teljes gyógyulást, de az bizonyos, hogy az assziszt nagymértékben felgyorsítja a felépülést. Röviden, fel kell ismernünk, hogy a testi gyógyítás nem veszi figyelembe sem a lényt, sem a személy szellemi létezésére gyakorolt káros utóhatást.

A személyt a szellemi állapota teszi hajlamossá a sérülésekre és betegségekre. A lény önmaga váltja ki ezeket a pillanatnyi szellemi állapotának megnyilvánulásaként. És az ezekhez kapcsolódó szellemi tényezők teljes kezelésének bármilyen kudarca meghosszabbítja őket.

A hajlamosság, a kiváltás és a meghosszabbítás okait vesszük célba asszisztokkal.

Az élet bizonyára nem könnyű az olyan személy számára, aki megsérült vagy beteg, az olyan nő számára, aki épp most szült gyermeket, az olyan személy számára, aki épp most szenvedett el egy súlyos emocionális sokkot. De semmi sem indokolja, hogy a személy ilyen rossz állapotban maradjon, különösen nem hetekig, hónapokig vagy évekig, amikor figyelemre méltóan lehet asszisztolni úgy, hogy órák, napok vagy hetek alatt felépüljön.

Valójában egyfajta kegyetlenség, ha hanyagságból ragaszkodunk hozzá, hogy valaki ilyen állapotban maradjon, holott ezt meg lehet tanulni, be lehet gyakorolni, és megkönnyebbülést lehet vele nyújtani az ilyen személynek.

Nem kell orvosnak lennünk ahhoz, hogy valakit elvigyünk az orvoshoz. És nem kell orvosnak lennünk ahhoz, hogy megfigyeljük, miszerint az orvosi kezelés esetleg nem segít a páciensen. És nem kell orvosnak lennünk ahhoz sem, hogy kezeljük azokat a dolgokat, amelyeket maga a lény szellemi síkon okoz.

Éppúgy, ahogy a gyógyításnak két oldala van – a szellemi, és a strukturális vagy testi –, a szellemi síkon elérhető állapotokból is kettő van. Az első állapotot úgy osztályozhatnánk, mint „emberileg elviselhetőt”. Az asszisztok ez alá tartoznak. A második a „szellemi javulás”.

Minden lelkésznek kötelessége (és ez azóta igaz, amióta létezik a vallásnak nevezett tárgy), hogy enyhítse társai szenvedéseit. A lelkész ezt nagyon sok módon teheti meg.

Az assziszt nem foglalkozik gyógyítással. És bizonyosan nem gyógykezeléssel foglalkozik. Amit tesz, az a következő: segíti az egyént önmaga gyógyításában, vagy abban, hogy más közreműködésével gyógyuljon meg, úgy, hogy eltávolítja azokat az okokat, amelyek a személy állapotát kiváltották és meghosszabbítják, és csökkenti a személy hajlamosságát arra, hogy tovább károsítsa önmagát, vagy hogy elviselhetetlen állapotban maradjon.

Ez teljesen kívül van a „gyógyítás” területén, ahogy azt az orvosok elképzelik, és az eredmények tényleges feljegyzései alapján messze-messze meghaladja azt, amire a pszichológia, a pszichiátria, illetve az e területeken végzett „mentális kezelés” képes.

Röviden, az assziszt szigorúan és teljes mértékben a szellemmel kapcsolatos, és ez a vallás hagyományos területe, bár az assziszt nem korlátozódik csak a vallásra.

Az assziszt technológia alkalmazójának fel kell ismernie, hogy milyen hatalom van a kezében, és mire lehet képes, ha képzetté válik. Ezzel tud szolgálni szenvedés idején: elviselhetővé tudja tenni az életet. Le tudja rövidíteni a felgyógyulás idejét is, sőt esélyt ad a felgyógyulásra olyan esetekben, amelyekben az egyébként nem volna lehetséges.

Amikor olyan valakivel találkozunk, aki sérült vagy beteg, vagy akit megműtöttek, vagy aki komoly emocionális sokktól szenved, a következő asszisztok közül kell egyet vagy többet használni, hogy segítsünk a személynek.